Adaptív bitrátalétrák: 360p-től 4K-ig és a tárhelyigény

Az adaptív bitrátalétra egy videó azon változatainak összessége, amelyek közül a streamelő lejátszó választhat. Minden szintnek (fokozatnak) van felbontása és bitrátája; a lejátszó elindul az egyiken, figyeli, milyen gyorsan töltődnek le a szegmensek, és a kapcsolat változásával feljebb vagy lejjebb lép. Ha jól van összeállítva a létra, a vonaton ülő néző és a 4K-s tévé előtt ülő néző is akadásmentes lejátszást kap ugyanabból a feltöltésből. Ha rosszul, akkor vagy olyan szintekre pazarolsz tárhelyet és sávszélességet, amelyeket senki sem használ, vagy a lassú kapcsolatú nézők a töltésjelzőt bámulják.

Ez a cikk elmagyarázza, hogyan működik a létra, majd bemutatja azt a valós létrát, amelyet az UFOLOAD konvertere készít – a bitrátákat közvetlenül a konverterből vettük –, valamint azt, hogy egy-egy szint óránként mennyi tárhelyet foglal.

Hogyan választ szintet a lejátszó

Egy HLS-stream master playlistje minden szintet felsorol, három fontos attribútummal: BANDWIDTH, RESOLUTION és CODECS. A lejátszó az utolsó néhány szegmens alapján méri a letöltési sebességét, és azt a legmagasabb szintet választja, amelynek BANDWIDTH értéke kényelmesen belefér ebbe a sebességbe. Két részletet érdemes tudni.

Először is, a BANDWIDTH csúcsérték, nem átlag. Ha a playlist alábecsüli, a lejátszó olyan szintet választ, amelyet a kapcsolat nem bír el, és a lejátszás megakad – ezért a konverterünk mindig a csúcsértéket írja be, és sosem nullát. Másodszor, a váltás a szegmenshatárokon történik. Szegmenseink négy másodpercesek, és a kódoló mindegyik elejére kulcskockát tesz, így a lejátszó hiba nélkül ugorhat a változatok között. A rövidebb szegmens gyorsabban reagál, de több kérést jelent; a négy másodperc bevett kompromisszum.

Ha egy ilyen streamet a saját oldaladra szeretnél tenni, a HLS-videó beágyazásáról szóló cikk bemutatja az iframe és a hls.js lehetőségeit.

Az UFOLOAD létrája

A konverter négy szintet ismer: 2160p (4K), 1080p, 720p és 360p. Egy szint csak akkor készül el, ha a forrás legalább ilyen magas, mert a felskálázás nem ad hozzá részleteket, viszont megsokszorozza a méretet és a kódolási időt. Egy 720p-s forrásból 720p és 360p lesz; a 360p-nél kisebb forrásból egyetlen változat készül a saját méretében, így minden fájlnak van legalább egy lejátszható verziója. A szélesség a forrás képarányát követi, és páros számra kerekítjük, mert a 4:2:0 krómás H.264 nem tud páratlan méreteket kódolni. Az alábbi szélességek 16:9-es képarányra vonatkoznak.

Az alapértelmezett preset a medium, a szintek bitrátáit pedig hétköznapi H.264-tartalomhoz választottuk. Az 1080p-s szint felső korlátja 5 Mbit/s: ez elég a tiszta képhez, fölötte a fájl csak nő, látható javulás nélkül. A 4K-nak négyszer annyi pixele van, mint az 1080p-nek, ezért a korlátja 16 Mbit/s, több mint háromszoros, hogy összetett jelenetekben se jelenjenek meg kockák.

A konverter nem készít 480p-s vagy 240p-s változatot. Kevesebb szint kevesebb tárhelyet és rövidebb kódolást jelent, a 360p és a 720p között pedig a lejátszónak így is marad értelmes lépcső a lassú mobilkapcsolatokhoz. Hogy ténylegesen mely szinteket kapod, az a csomagodtól is függ: a 360p és a 720p az alap, a legfelső szintet pedig a csomag plafonja korlátozza, amely az Árak oldalon szerepel. A Free csomagban egy videó egyetlen minőségben érhető el.

CRF és bitrátakorlát: miért felső határok a fájlméretek

A kódoló nem rögzített bitrátát céloz meg, hanem állandó minőséget, amelyet a CRF (constant rate factor) fejez ki: minél kisebb a szám, annál jobb a kép és annál nagyobb a fájl. Egy statikus, beszélő fejes videónak nagyon kevés adat kell a cél eléréséhez, egy akciójelenetnek sok. Hogy egyetlen jelenet se árassza el a lassú kapcsolatot, minden szintnek van maxrate értéke is, amely megegyezik a táblázatban szereplő bitrátával, és ennek kétszerese a puffer. Az eredmény olyan stream, amely többnyire a korlát alatt marad, és sosem lépi túl tartósan.

Ezért a cikkben szereplő méretek csúcsméretek. Egy előadás vagy képernyőfelvétel jellemzően jóval alattuk marad. A beszédközpontú tartalom a korlát töredéke is lehet, a mozgalmas sport vagy a zajos felvétel közel kerül hozzá. Egy könyvtár méretezésénél a csúcsértékkel biztonságos, a saját mért átlagoddal pedig reális költségvetést kapsz.

A Kódolóstúdió minőségi profilja ezt az egyensúlyt tolja el. A gyors profil gyorsabb x264-presetet használ, és hamarabb elkészíti a videót, kicsit nagyobb fájlokkal; a minőségi profil lassabb presetet és alacsonyabb CRF-et használ a tisztább képért, és a fizetős csomagokban érhető el. Az alapértelmezett kiegyensúlyozott profil a kettő között helyezkedik el.

Mennyi tárhelyet foglal egy létra

Egy óra videó az egyes szintek csúcsán 2160p-ben 6,79 GiB, 1080p-ben 2,16 GiB, 720p-ben 1,23 GiB, 360p-ben pedig 0,36 GiB. A teljes létra a forrásod által lehetővé tett szintek összege, és minden szint külön fájl a lemezen:

Egy konkrét példa: 100 óra Full HD felvételből legfeljebb körülbelül 375 GiB változat készül. Ha a legfelső szintet 720p-re korlátozod, ugyanehhez a száz órához legfeljebb körülbelül 159 GiB kell, ami több mint a felére csökkenti a méretet. A számlát a legfelső szint uralja: egy 4K-s forrásokból álló könyvtárból a 4K elhagyása nagyjából kétharmaddal csökkenti a méretet. Az, hogy egy szolgáltató beszámítja-e ezeket a változatokat a tárhelykvótádba, külön kérdés, ezt a videotárhely költségeiről szóló cikk tárgyalja; az UFOLOAD-nál a kvótát a feltöltött fájlok mérete alapján számoljuk.

A létra finomhangolása a Kódolóstúdióban

Nem kell elfogadnod az alapértékeket. A vezérlőpult Kódolóstúdiójában három beállítás határozza meg, hány szintet tárolsz:

• Maximális felbontás. A videók sosem készülnek ennél nagyobb felbontásban. A csomagod plafonja fölötti felbontások zárolva vannak.
• Legalacsonyabb minőség. Válaszd a 360p-t, a 720p-t vagy az 1080p-t alsó szintnek. Ha megemeled, eltűnnek a kis szintek, ami tárhelyet és kódolási időt takarít meg, de a gyenge kapcsolatú nézők elveszítik a tartalékukat, ezért tartsd meg a 360p-t, ha mobilos nézőid is vannak.
• Gyors presetek. Maximális minőség, kiegyensúlyozott, tárhelytakarékos (legfeljebb 720p, és csak a szükséges minőségek), valamint azonnali közzététel a jogosult fiókoknak.

A módosítások az új feltöltésekre vonatkoznak. Ha a könyvtáradban már meglévő videókra is alkalmaznád őket, használd az újrakódolás műveletet: ez kötegekben dolgozza fel a legújabb videókat, a futtatások között várakozási idővel; a videók az újrakódolás alatt is lejátszhatók maradnak.

Ha saját létrát építesz

• A szomszédos szintek között a bitráta nagyjából 1,5–2-szeres legyen. A kisebb lépések látható előny nélkül növelik a tárhelyet, a nagyobbak feltűnővé teszik a minőségugrást.
• Kezdd elég alacsonyan a leglassabb, de még reális nézőid számára. Az a szint, amelyet senki sem tud kiszolgálni, kidobott pénz; a hiányzó alsó szint pedig töltésjelzőt jelent.
• Igazítsd a kulcskockákat a szegmenshosszhoz, és a playlistben a csúcsbitrátát add meg.
• Ne skálázz fel. Minden szintet korlátozz a forrás magasságára.
• Egy hónap után mérd meg, mely szinteket használják ténylegesen a nézőid, és hagyd el azokat, amelyeket soha senki nem játszik le.

A teljes folyamatot a feltöltési formátumoktól a kiszolgálásig a Funkciók oldalon találod; a csomagok korlátait és árait az Árak oldalon. Ha még a lehetőségeket hasonlítod össze, a videotárhely-ellenőrzőlista sorra veszi azokat a kódolási és minőségi kérdéseket, amelyeket bármely szolgáltatónak érdemes feltenni.